
"ÉN: Szia Isten! ISTEN: Szia! ÉN: Darabokra hullottam. Össze tudnál újra rakni? ISTEN: Inkább nem. ÉN: Miért? ISTEN: Mert Te nem egy kirakós játék vagy. ÉN: És mi legyen az életem szétesett darabkáival? ISTEN: Hagyd ott őket, okkal váltak le rólad. Ne foglalkozz velük egy ideig, aztán döntsd el szükséged van-e még bármelyikre is. ÉN: Nem értesz! Én összetörtem! ISTEN: Nem, Te nem értesz engem. Te most éppen túllépsz, fejlődsz. Amit most érzel, az a növekedés fájdalma. Megszabadulsz a hátráltató dolgoktól és emberektől. Nem szétesel, hanem a helyedre kerülsz. Nyugodj meg! Vegyél egy mély lélegzetet és engedd, hogy leváljanak rólad a téged már nem szolgáló részek. Ne ragaszkodj többé ezekhez. Engedd leesni, elmenni. ÉN: Ha elengedem ezeket, mi marad nekem? ISTEN: Csak a legjobb darabok. ÉN: Félek változni. ISTEN: Folyamatosan ezt mondom: Nem változol! Hanem VALAKIVÉ VÁLSZ! ÉN: Válok? Kivé? ISTEN: Azzá válsz, aki...