Átköltözött a blog

-
Szeretettel osztom meg, hogy a 'blogot' átköltöztettem a webnode felületére. Az új oldalon minden eddig megosztott történetet, imádságot, gondolatot megtaláltok.
A neve: Faith fulness 
Egy kis szójáték lett az új blog neve, amit nagyon régóta megálmodtam, de valami miatt most szántam rá magam. A most kapható önismereti könyvek piacán nagyon elterjedté vált a MINDFULNESS, ami a tudatos jelenlétről szól, és ami a nyugodtabb, boldogabb élet reményével kecsegtet. Nos számomra a nyugodtabb és boldogabb életet Isten és a hit adja, ezért bátorkodtam megalkotni az én kis szójátékomat, a FAITH FULNESSt. 

Az oldalt itt találjátok: 

Ha gondolod, tarts velem! :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pocsolyába léptem... de akarok-e továbblépni?

-
Kép
„A legfájdalmasabb élet azért nem elmesélhető, mert fáj. Annyira fáj kimondani a szót, hogy inkább hallgatok. És azért is hallgatok, mert szégyellem. Szégyellem elmondani, mi történt velem. És azért is hallgatok, mert már annyira rossz, hogy talán el sem hiszik mások. Talán hihetetlen az egész történet. Talán nekem sem kellene elhinnem, hogy megtörtént velem. Talán hallgatni jobb. És azért is hallgatok, mert félek. Félek, hogy mit mondanak mások. Talán majd kinevetnek. Vagy megvetnek. Vagy elítélnek. Vagy megbüntetnek érte. Hallgatok hát. Addig hallgatok, amíg bele nem halok. … Csakhogy a csend nem gyógyít meg. A csend elmélyíti a sebed, és elfertőzi. … Beszélni kell. Ordítani és üvölteni kell. A falon át, jó hangosan. Az élet, ha elmesélhetővé lesz, akkor viselhetővé is lesz .” [1] 38 év után, valaki észreveszi őt! Valaki, aki fiatalabb mint ő. Valaki, aki meglátja ezt a reménytelen helyzetben levő életet. Odalép hozzá, és a kérdés, amit feltesz úgy kavarják fel a 38 éve beteg ember...
További információk

A változás bennem kezdődik

-
Kép
„Egyszer eljött hozzám valaki azzal a problémával, hogy már egyáltalán nem beszél a testvérével, teljesen megszüntette vele a kapcsolatot. Nemsokára azonban negyvenéves lesz, szeretné ezt valahogy megváltoztatni. Elkezdett beszélni arról, hogy mi történt kettejük között, és egy hosszú órán keresztül csak mondta, mondta a dühét, a fájdalmát, hogy miként próbálta a kapcsolatot helyreállítani, miként igyekezett megértetni a testvérével, hogy mit tett rosszul. Miután mindezt elmo ndta, könnybe lábadt szemmel az ajkába harapott. Én, aki mindvégig némán hallgattam őt, most csak annyit mondtam: ’Úgy gondolom, te most egy álmot is siratsz.’ Erre ő zokogni kezdett. ’Sosem gondoltam volna, de így van! Évtizedeken keresztül hordoztam magamban egy álmot, hogy milyennek kellene lennie a kapcsolatomnak a testvéremmel. Miután pedig a kapcsolatunk egyre kevésbé volt olyan, én egyre inkább őt hibáztattam, őt tettem felelőssé azért, hogy az álmom nem valósul meg, és azt akartam, hogy változzon meg....
További információk