Aggodalommentes hit
Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a
másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig
megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy
mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a
tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi
madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei
Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával
pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit
aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek:
nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon
teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy
is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a
kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit
igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok
törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van
minderre. Keressétek először Isten országát és az ő
igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne
aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden
napnak a maga baja. (Máté 6,24-34)
„… hívők sem mentesülnek a megpróbáltatások
alól. Igaz, hogy Jézus megtiltja népének, hogy aggodalmaskodjon, az
aggodalmaskodás nélküli élet azonban meg nem jelent gondtalan életet. Krisztus megparancsolta, hogy ne aggódjunk,
de sehol sem ígérte meg, hogy nem érhetnek megpróbáltatások. Éppen
ellenkezőleg, tanításában többször utalt rá, hogy Ő tudta, mi a nyomorúság.
Attól, hogy Isten felöltözteti a mező füvét, még ugyanúgy levágják és tűzbe
vetik. Isten olyannyira megóvja a verebeket, hogy egy sem hullhat el
véletlenül, vagy mint Jézus mondta: „egy sem esik le közülük Atyátok tudtán
kívül” (Mt 10,19 vö. 12,6), pedig annyira értéktelenek, hogy egy párat lehet
belőlük egy fillérért, ötöt pedig két fillérért kapni. Ámde a verebek
lehullanak a földre, és meg is ölhetik őket. Nem azt ígérte, hogy nem fognak
leesni, hanem azt, hogy ez nem Isten tudta és beleegyezése nélkül történik.
Repülőgépek és emberek is lezuhannak. Krisztus szavai közt sehol sem szerepel,
hogy érdekünkben felfüggeszti a gravitáció törvényét. A balesetek Isten
tudtával és beleegyezésével érnek minket… A keresztyéneknek nem azért kell
levetkőzniük az aggodalmaskodást, mert ígéretet kaptak rá, hogy nem érheti őket
baj, hanem egyrészt azért, mert a beteges aggodalmaskodás oktalan dolog,
másrészt azért, mert Isten az ő mennyei Atyjuk, és bízhatnak abban, hogy a
megengedett szenvedés is része a gondviselésnek (vö. Jób 2,10), és abban, hogy
„akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. (Róm 8,28)
Ez a bizonyosság adott
erőt Dr. Helmut Thielickének, hogy a
háborút követő rettenetes években (1946-1948) Stuttgartban, a Szent Márk
templomban a Hegyi beszédről prédikáció-sorozatot tartson. Sokszor utalt a
légoltalmi szirénák harsogására, amelyek a halált és pusztítást ontó
bombatámadásokat jelezték. Vajon ilyen körülmények között hogyan lehet elűzni
az aggodalmat? „Amikor előttünk van a lángoló, összeomló házak látványa,
halljuk a rettenetes robajt... Saját szemünkkel látjuk a mardosó lángokat,
saját fülünkkel halljuk a recsegést-ropogást, a zuhanás zaját és a
sikoltásokat.” Ilyen körülmények között üresen kong a felszólítás: figyeljünk a
madarakra és a liliomokra. „Mégis — folytatta Dr. Thielicke — meg kell állnunk
és oda kell figyelnünk arra az emberre, akinek földi élete minden volt, csak
nem a madarak és liliomok gondtalan léte, mégis a madarak és a liliomok
gondtalanságát hozza fel példának. Vajon
nem vetült e rá a kereszt sötét árnya már azokra az órákra is, mikor Jézus a
hegyen a Beszédet elmondta?” Vagyis még
a legnehezebb időkben is joggal bízhatunk mennyei Atyánk szeretetében, hiszen
erről már Krisztusban és az Ő keresztjében megbizonyosodhattunk.
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert
neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése