Lehetetlen?


„Ezt nem lehet megcsinálni!”, „Képtelenség, hogy sikerüljön!”, „Biztosan nem jön össze!” – milyen sokszor, milyen sok dologra mondjuk ezt, és maradunk, nem mozdulunk, belenyugszunk élethelyzeteinkbe... 
Joe Simpson 25 éves volt, mikor a barátjával úgy döntöttek, meghódítják a Siule Grande szinte teljesen függőleges, addig még megmászatlan nyugati falát a perui Andokban. Tervük ugyan sikerül, ám a visszafelé úton Joe szilánkosra töri egyik lábát. Társa megpróbálja kötélen leereszteni, ám a rossz látási viszonyok miatt egy gleccserhasadékba csúszik. Ott függ a kötélen, alatta a végtelen mélység…Barátja sokáig próbálja tartani, ám miután több ujja is elfagy, és maga is csúszni kezd, úgy dönt, elvágja a kötelet. Joe a mélybe zuhan. Törött lábbal, egy jéghasadékban, esélytelenül a megmenekülésre. De nem adja fel. Lassan elindul lefelé, méterről méterre halad, sérült lábával elképesztő fájdalommal vonszolva magát, miközben abban sem lehet biztos, hogy lent talál majd kijáratot. Több mint két napig tart az embertelen út. A végén, már delíriumos állapotban egyszer csak egy dal kezd zakatolni a fejében: Brown Girl in the Ring, a Boney M. régi slágere. “Nehogy már ezzel a számmal a fejemben kelljen meghalnom!” – gondolja, és új erőre kap. Amikor az éjszaka közepén az alaptáborban lévő társai meghallják segélykiáltásait el sem akarják hinni, hogy ő az. Nem hiszik, mert lehetetlen visszatérni onnan, ahonnan Joe visszatért...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Átköltözött a blog

Mindennek megszabott ideje van