-
Szeretem Tóth Árpád verseit! Na jó! Ez lehet elhamarkodott mondat, hiszen inkább kései költészetét ismerem. De a versek, amiket ismerek tőle, olyan egyszerűek, mégis mélyek - és olvasva őket néha jó értelemben libabőrös leszek. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors c. könyvét olvasva pedig félelmetes mindaz, amit Tóth Árpád megfogalmaz 1923-ban! Hol jártak még akkor a lélektani kutatások? Hol beszéltek még arról, hogy a családjaink, a szüleink, a nagyszüleink, a dédszüleink által megélt kor, az általuk megélt traumák hatással vannak a mi életünkre! Ez a vers… csak ámulok! És azon is, ahogy Tóth Árpád megfogalmazza, hogy meg lehet ezeket az örökségeket törni! Vajon van bátorságunk hozzá? Van merszünk felkutatni a múltat, hogy élhetővé váljon a jelen, és reménytelivé a jövő? Olyan érdekes, hogy az igazi változásokhoz mindig a mélyről kell indulni! Íme a vers...
Tóth Árpád: AZ ŐSÖK RITMUSA
Ember vagyok, új élet, új utas,
Ki azt hiszi, friss titkokat kutat,
S szűz ösvényt tör. Ám bennem csöndesen
Ezernyi ős mozgás jár vén utat.
Sok régi ritmus, sűrű és borús
Zajlás a test titkos mélyeiben,
Távol a fénytől s mégis biztosan,
Hibátlanul. S ős híreket izen.
Ó, jaj, ki tudja, hány bús ükapám
Testében élt már ez az idegen
Világ, mely fáradt gesztusok felé
Lankasztja lázadozó idegem.
Mosolyognék egy boldog, új mosolyt,
De a szivem bíbor öbleiből
- Sejt sejtnek adja - csöndesen remeg
Szememig a holt könnyek vödre föl.
Dacolnék új, szép daccal, ám kevély
Szájam körül már gyáva gödröt ás,
Szelíd barázdát, halavány mosolyt
Valami ősi meghunyászkodás.
Én régi, régi jobbágy-őseim,
Hát éltek még? Jaj, hány rossz éven át
Vonszolja még a csüggeteg utód
Sötét parancsok konok csapatát?
Vagy kába álom minden szabad út,
És nem is lehet újat kezdeni?
S csak egy parancs van a földön örök:
Dolgozni s új rabszolgát nemzeni?
Én nem hiszem. Van kicsi gyermekem
Énnékem is! Hátha az ősi sejt
Őbenne tisztul dús örömre, és
Minden homályos, vén bút elfelejt!
Ó, hátha jő a tiszták s boldogok
Szűz birodalma, a szebb, új világ,
S dallá dobognak a szivekben a
Bús, fáradt ritmusok, a holt apák!
1923

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Átköltözött a blog

-
Kép
Szeretettel osztom meg, hogy a 'blogot' átköltöztettem a webnode felületére. Az új oldalon minden eddig megosztott történetet, imádságot, gondolatot megtaláltok. A neve: Faith fulness  Egy kis szójáték lett az új blog neve, amit nagyon régóta megálmodtam, de valami miatt most szántam rá magam. A most kapható önismereti könyvek piacán nagyon elterjedté vált a MINDFULNESS, ami a tudatos jelenlétről szól, és ami a nyugodtabb, boldogabb élet reményével kecsegtet. Nos számomra a nyugodtabb és boldogabb életet Isten és a hit adja, ezért bátorkodtam megalkotni az én kis szójátékomat, a FAITH FULNESSt.  Az oldalt itt találjátok:  https://faith-fulness.webnode.hu/ Ha gondolod, tarts velem! :)
További információk

Mindennek megszabott ideje van

-
Kép
" Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." (Préd 3,1) A történet a vidéki Kínában játszódik, sok évvel ezelőtt. Egy meleg, fülledt napon a rizsföldeken dolgozó parasztok arra lettek figyelmesek, hogy a közeli folyó, ami éppen áradásban volt, valami nagy dolgot sodor magával. Közelebb mentek a parthoz, és csak ekkor vették észre, hogy egy idős embert ragadott el a víz. Kiáltozva szaladni kezdtek a part mentén, ám esélyük sem volt, hogy kihúzzák az öreget, aki viszont szemmel láthatóan életben volt, mégsem tett semmit, hogy partra jusson. Nem úszott, nem kapálózott, segítségért sem kiáltozott. Hol felbukkant a feje, hol eltűnt a hullámok alatt, és úgy tűnt, mintha nem érdekelné sem a háborgó folyó, sem a segítségére igyekvő emberek. A parasztok egy darabig követték őt a parton szaladva, ám a vad sodrás egyre jobban eltávolította tőlük az idős embert, míg végül elveszítették szemük elől a sodródó testet. Így hát feladták a harcot, é...
További információk
-
Kép
Mózes 2. és 4. könyvében arról olvasunk, hogy az Isten által választott nép az Egyiptomban töltött 400 év után ismét elindul Isten szavára, és  a 10 csapás, a Vörös tengeren való átkelés után nemsokkal végre ott áll az Isten által ígért föld, Kánaán  földjének küszöbén. Isten parancsára Mózes tizenkét kémet küld ki ennek a földnek a felderítésére. Amikor viszont ezek a kémek visszatérnek, csak ketten vannak tele reménnyel. A többi tíz pedig minden lehetséges módon megpróbálja lebeszélni a népet és a vezetőket arról, hogy elinduljanak és elfoglalják Kánaán földjét. „ De óriások ” is laknak azon a földön. " De… ez a kicsi kétbetűs szó, és az, ami általában utána következik, több embert tartott már vissza, mint bármi más. Mert ezután a kicsi kötőszó után általában azok az okok állnak, amelyek biztosan elveszik majd a kedvet attól, hogy az ember bárminek is nekikezdjen. Az óriások!" ( https://www.teso.blog/2020/04/24/oriasaink/ ) Vagy szintén az Ószövetségben ott van Saul h...
További információk