Isten és én, amikor úgy érzem elutasít

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. Máté evangéliuma 15, 21-28

Az asszony nemcsak közeledik, és egyre közelebb ér Jézushoz, hanem kitartóan és rugalmasan képviseli kérését. Miért fontos ez?

Vannak olyan emberek, akik általában, a mindennapokban nagyon mély hitet élnek át, de amikor meginog körülöttük minden, amikor bizonytalanná válnak alapvetőnek hitt dolgok az életükben, akkor megremegnek. Ezek az emberek akkor, amikor már kikerülnek a konkrét helyzetből, ismét tudnak arról beszélni, hogy mit jelent a mély hit, de ezt konkrét helyzetekben nem tudják megélni.

A történetben ez a pogány asszony nagyon kitartó! Egy nagyon konkrét dolgot kér egyértelműen, és állhatatosan - de ez nem elég. Sok olyan ember van, akik egy életen keresztül hihetetlen állhatatossággal és kitartóan fordultak Istenhez, és kértek valamit, viszont nagyon  rugalmatlanul tették ezt. Vagyis az Isten mondott nekik már vagy 25 dolgot, de ők abból semmit nem hallottak meg, mert számukra a hit és a kitartás egyet jelentett azzal, hogy csak arra vagyok nyitott, amit az Isten ad nekem, ha Ő azt adja, amit én kérek. Nagyon mély az ilyen emberek hite, de csak arra, amit ők szeretnének! 

Egyszer egy faluban nagy árvíz volt. Mindenkinek sikerült nagy nehezen elmenekülnie, csak az öreg plébánosnak nem. Felmászott hát a templomtorony tetejére, és ott így imádkozott:

- Kérlek Istenem, ments meg a vízbefulladástól!

Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odament hozzá, és mondták neki, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt maga Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy nemsokára elmerül a templomtorony is, csak nem volt hajlandó beszállni.

Kicsivel később egy másik csónak vetődött arra, de ő ugyanúgy elküldte őket. Végül egy helikopter is próbálta őt kimenteni, de azt sem fogadta el, mondván, hogy őt majd Isten menti meg! Végül annak rendje és módja szerint összedőlt a torony, és a derék pap vízbe fulladt vala…

A Mennybe kerülvén aztán, Isten színe előtt állva megkérdezte:

- Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis hagytál megfulladni?! Miért nem segítettél??

- Fiam - szólt az ÚR – talán nem küldtem érted két csónakot, és az utolsó pillanatban még egy helikoptert is? De hát neked semmi sem volt elég jó…

Az Istenhez való közeledésben kell a rugalmasság is! Az asszony hihetetlenül rugalmas. Kér valamit Istentől, mire Jézus szinte nem is mond neki semmit. De az asszony kitartó és közel megy hozzá. Miután Jézus azt mondja neki: szó sincs róla, mit képzelsz? Nem hozzád jöttem! 

Erre az asszony nem mondja azt – végtelen rugalmasságában -, hogy ha nem, hát nem… mert ugye, vannak olyanok, akiknek túl rugalmas a hitük. Mondanak valamit, és ha nem úgy van, ahogy elképzelték, már mennek is tovább! Nekik szinte nincs is istenkapcsolatuk, pusztán csak rugalmasak, pattognak össze-vissza. Mert bizony az se elég, hogy valaki rugalmas legyen.

Ebben az asszonyban megvan a kitartás, és megvan a rugalmasság is, ami abban nyilatkozik meg, hogy folyamatosan kéri ugyanazt, de közben állandóan alkalmazkodik a helyzethez. Közel megy, mert úgy kell, ha már ott van, letérdepel, Jézus mond valamit, ő arra válaszol.

Nem háborodik fel azon, hogy azt mondja neki Jézus, hogy nem hozzád jöttem. Pedig ez is annyira klasszikus eset: amikor az Isten válaszol nekem valami olyasmit, ami nekem nem tetszik, és én felháborodva, ezt úgymond ’számon kérem rajta’. Ezt nagyon sok ember teszi így! Kérek valamit Istentől, ő nem reagál úgy, ahogy az én hitem alapján Őneki reagálni kellene, és én ebben a pillanatban nem folytatom a kérést, hanem megsértődöm, ’számon kérem’ ezt rajta. Az asszony esetében ez valahogy így hangzott volna: Uram, mit képzelsz Te, hogy lehetnél Te a világ üdvözítője, ha velem így bánsz? Látod, én így fordulok Hozzád, és nem elég, hogy elutasítasz, de ilyen durván teszed! Te engem kutyának nevezel, Uram ez méltatlan hozzám! 

A kérdés az, hogy mit keresett itt az asszony? Miért is kereste meg Jézust? Miért is közeledett hozzá? Miért dacolt a tradíciókkal?? Miért ment szembe a kor szokásaival, hogy Jézussal találkozzon? Vajon tényleg gyermekének a gyógyulása miatt fordult oda Jézushoz, ez volt ennek a találkozásnak a lényege? Vagy maga a találkozás, vagyis az, hogy találkozzon Jézussal? Szerintem a válasz, az utóbbi! Miért? Mert bár azzal fordult Jézushoz, hogy ’szeretnék Tőled valamit kérni’, mégis úgy tűnik, hogy az igazi oka megkeresésének: egy valódi, mély, emberi találkozás. Ha nem így volna, akkor az asszony kiborulna Jézus szaván. Elkezdene érvelni, vitatkozni, valahol megállna és ebből a távolságból kiabálna, kötné az ebet a karóhoz, hogy Uram én ezt és ezt kérem Tőled, mert én ebben nagyon hiszek… Ez azonban nem így történik.

A mély hitnek jellemzője az, hogy amikor benne vagyok, akkor másodlagossá válik az, amit adott esetben kérek, vagy amire vágyok és szeretnék, vagy ami miatt oda fordulok Jézushoz. Mert tudom, hogy bármivel is fordulok oda Jézushoz, annál fontosabb az, hogy odafordultam Hozzá, és most találkozunk egymással. 

Vagyis ennek a történetnek a középpontjában ez a találkozás áll, nem a gyógyulás, nem a kérés, nem a csoda! 

Az asszonynak ezért olyan mély a hite, mert képes magában a találkozásban lenni! Nem a kérésében van, nem a vágyában van, nem a fájdalmában van, nem a gyerekénél van, nem az élethelyzetében van. Nagyon sok ember, aki kéri Istent, annak az egész tudatát kitölti az a helyzet, fájdalom, amiben küzd, amiben van, mert hát mi másért fordulna az Istenhez. Itt azonban az egész keretet maga a találkozás tölti ki!

Ebben a 4 részes sorozatban a mély hit jellemzőit szedegetem nektek össze Pál Ferenc gondolatait is használva, hogy kicsit mi is közelebb jussunk Ahhoz, Aki jelenlétét ígéri nekünk, és közelebb jussunk annak megértéséhez, mi történik Isten közelében.