Taníts meg a kis lépések művészetére!

Eredetileg nem szent Ferenctől való, de évszázadokon át neki tulajdonított imádság. Teréz anyának és munkatársainak napi imádsága. Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek, ahol sértés, oda megbocsátást, ahol széthúzás, oda egyetértést, ahol tévedés, oda igazságot, ahol kétely, oda hitet, ahol kétségbeesés, oda reményt, ahol szomorúság, oda örömet. Uram, add , hogy inkább én igyekezzek vigasztalni, mint hogy vigaszt várjak. Inkább én törekedjek másokat megérteni, mint hogy megértést óhajtsak. Inkább szeressek, mint hogy szeretet igényeljek. Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat. Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot. Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre. Ámen.

„Ezt nem lehet megcsinálni!”, „Képtelenség, hogy sikerüljön!”, „Biztosan nem jön össze!” – milyen sokszor, milyen sok dologra mondjuk ezt, és maradunk, nem mozdulunk, belenyugszunk élethelyzeteinkbe...  Joe Simpson 25 éves volt, mikor a barátjával úgy döntöttek, meghódítják a Siule Grande szinte teljesen függőleges, addig még megmászatlan nyugati falát a perui Andokban. Tervük ugyan sikerül, ám a visszafelé úton Joe szilánkosra töri egyik lábát. Társa megpróbálja kötélen leereszteni, ám a rossz látási viszonyok miatt egy gleccserhasadékba csúszik. Ott függ a kötélen, alatta a végtelen mélység…Barátja sokáig próbálja tartani, ám miután több ujja is elfagy, és maga is csúszni kezd, úgy dönt, elvágja a kötelet. Joe a mélybe zuhan. Törött lábbal, egy jéghasadékban, esélytelenül a megmenekülésre. De nem adja fel. Lassan elindul lefelé, méterről méterre halad, sérült lábával elképesztő fájdalommal vonszolva magát, miközben abban sem lehet biztos, hogy lent talál majd kijáratot. Több ...

„Szinte mindenkinek az ismeretségi körében van olyan személy, aki folyamatosan panaszkodik, és mindig valami rajta kívül álló tényezőt okol az aktuális nehéz helyzetéért. Saját részét és felelősségét soha nem ismeri el sem a problémái kialakulásában, sem azok lehetséges kezelésében. Eleinte esetleg sokan megpróbálnak segíteni neki, akár tanácsokkal, akár konkrét lehetőségek felajánlásával, ám ezeket sorra elhárítja. Ha ugyanis nem lenne mire hivatkoznia, akkor cselekednie kén e, kilépnie a megszokott helyzetéből – azt pedig nem akarja. Miután minden javaslatot leráz magáról, mindenről megmagyarázza, hogy az miért nem lehetséges vagy megfelelő számára, a környezete elfárad, hiszen látják, hogy hiába erőlködnek, úgyse mozdul előre semmi. Ő ugyanis arra vágyik, hogy mások sajnálják – és ezáltal mentsék fel – őt a sorsáért, azt erősítve: nem ő tehet róla, hogy így alakult. Valójában a felelősségvállalást szeretné elkerülni, gyerek szeretne maradni, akit nem lehet elítélni azért, amilyen mó...

Élt egyszer egy szerzetes a hegyekben, aki idejének nagy részét egyedül, teljes csöndben töltötte. Egy napon látogatók érkeztek hozzá egy távoli városból. Kíváncsiak voltak az életére, ugyanakkor értetlenül tűnődtek azon, hogy miért is jó ez neki. Csak figyelték, ahogy csöndben végzi dolgát: éppen egy kútból mert vizet magának. Egyikükből végül kibukott a kérdés: „Mire jó az, hogy a napjaidat az emberektől távol, magányosan, teljes némaságban töltöd?” A szerzetes felnézett, majd anélkül, hogy abbahagyta volna a vízmerést, így szólt: „Nézzetek bele a kútba. Mit láttok?” „Semmit sem látunk, túl zavaros a víz.”  – felelték a látogatók. A szerzetes ekkor letette a vödröt, amivel a vizet merte, majd rövid csönd után ismét szólt a feszülten figyelő látogatókhoz: „Most újra nézzetek bele a kútba. Mit láttok?” A látogatók egyenként a kút fölé hajoltak, majd lelkesen válaszolták: „A saját arcképünket látjuk a tiszta vízben tükröződni.” „Így van.”  – mondta a szerze...

Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?...

Mózes 2. és 4. könyvében arról olvasunk, hogy az Isten által választott nép az Egyiptomban töltött 400 év után ismét elindul Isten szavára, és  a 10 csapás, a Vörös tengeren való átkelés után nemsokkal végre ott áll az Isten által ígért föld, Kánaán  földjének küszöbén. Isten parancsára Mózes tizenkét kémet küld ki ennek a földnek a felderítésére. Amikor viszont ezek a kémek visszatérnek, csak ketten vannak tele reménnyel. A többi tíz pedig minden lehetséges módon megpróbálja lebeszélni a népet és a vezetőket arról, hogy elinduljanak és elfoglalják Kánaán földjét. „ De óriások ” is laknak azon a földön. " De… ez a kicsi kétbetűs szó, és az, ami általában utána következik, több embert tartott már vissza, mint bármi más. Mert ezután a kicsi kötőszó után általában azok az okok állnak, amelyek biztosan elveszik majd a kedvet attól, hogy az ember bárminek is nekikezdjen. Az óriások!" ( https://www.teso.blog/2020/04/24/oriasaink/ ) Vagy szintén az Ószövetségben ott van Saul h...

Nem tudjuk megmagyarázni, hogy küzdelmeink Istentől származnak-e, vagy éppen a bukott világ következménye. Veszélyes elkapkodnunk következtetéseinket, miszerint ’Isten büntet’, ’elhagyott’, ’nem elég nagy a hitem’, és így tovább. Isten egy alkotó, részletekre is odafigyelő, személyes és szerető Isten. Valaki, akire rábízhatjuk az irányítást. Beleroppannánk, ha valóban azt hinnénk, hogy tőlünk függ, rajtunk áll vagy bukik saját, gyerekeink, férjünk, feleségünk vagy mások sikere, egészsége, élete. Milyen békességet adóak azok a pillanatok, a pillanatok, amikor azt tudjuk mondani:  bármi is történjék Uram, te a legnagyobb mélységben is velünk leszel. A múltat tehát hajlamosak vagyunk így látni: nem igazság; ennek nem így kellett volna lennie! De válaszolhatunk másképpen is a múltra: dönthetünk a hála mellett. ( Tapolyai Emőke ) „Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! ” 1 Krón 16,34

"Azok az emberek vannak jobban, akik tudatosan és elevenen őrzik magukban a múltjuk pozitív fordulatait. Mindannyiunk életében rengeteg pozitív fordulat is van: valami sikerül, valami jóra fordul, valami megoldódik, valahonnan valahova eljutunk. A legtöbben azonban negatív fordulatról negatív fordulatra beszélik el az élettörténetüket – és többek között ezért is boldogtalanok, amikor az emlékező énjükben időznek. Mivel az életutunk során pozitív és negatív fordulatok egyaránt akadnak, akár ezeket jelöljük ki sarokpontokként, akár azokat, a választás így is, úgy is voltaképpen önkényes lesz. Miért ne tehetnénk meg, hogy a pozitív fordulatokat kiemelve alkossuk meg a történeteinket? Hiszen így semmivel sem lesz kevésbé igaz, mint ha fordítva tennénk, viszont sokkal jobban leszünk tőle."  ( Pál Ferenc ) Pál Ferenc)

Szeretem Tóth Árpád verseit! Na jó! Ez lehet elhamarkodott mondat, hiszen inkább kései költészetét ismerem. De a versek, amiket ismerek tőle, olyan egyszerűek, mégis mélyek - és olvasva őket néha jó értelemben libabőrös leszek. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors c. könyvét olvasva pedig félelmetes mindaz, amit Tóth Árpád megfogalmaz 1923-ban! Hol jártak még akkor a lélektani kutatások? Hol beszéltek még arról, hogy a családjaink, a szüleink, a nagyszüleink, a dédszüleink által megélt kor, az általuk megélt traumák hatással vannak a mi életünkre! Ez a vers… csak ámulok! És azon is, ahogy Tóth Árpád megfogalmazza, hogy meg lehet ezeket az örökségeket törni! Vajon van bátorságunk hozzá? Van merszünk felkutatni a múltat, hogy élhetővé váljon a jelen, és reménytelivé a jövő? Olyan érdekes, hogy az igazi változásokhoz mindig a mélyről kell indulni! Íme a vers... Tóth Árpád: AZ ŐSÖK RITMUSA Ember vagyok, új élet, új utas, Ki azt hiszi, friss titkokat kutat, S szűz ösvényt tör. Ám bennem c...

„A nagy hadvezérek mindig becsülték ellenfelüket, hosszasan tanulmányozták harcmodorukat, s éppen az irántuk érzett tisztelet tette lehetővé, hogy végül legyőzzék őket. Vagy mondhatnám példának a nagy sakkozókat, akik hónapokig elemzik ellenfelük játszmáit, hogy kiismerjék gondolkodását. Mihail Botvinniktól kétszer is elnyerték a világbajnoki címet. Mindkét esetben visszavonult, egy éven át tanulmányozta ellenfele játszmáit, és a visszavágón visszanyerte a világbajnoki címet.  Vereségét tehát nem a végzet ítéleteként fogadta el, hanem kellő alázattal állt hozzá. A vereség értelme az volt, hogy felismerhette gyengéit, az ellenfél tisztelete pedig lehetővé tette, hogy tanuljon annak játszmáiból.”  (Szendi Gábor)

Moritz Retzsch , a 19. századi német festő egyik híres képe a  Sakkjáték . A képen a sátán játszik egy fiatal férfivel. Diadalmas gúnnyal néz a férfi vesztes arcára, ahogy kezében a fiatalembertől levett sakkbábut tartja. A háttérben egy angyal nézi sajnálkozva a játékot. A képet nézve mi is találkozunk saját életünk reménytelen játszmáival, elvesztett bábuival, érezzük a feszültséget, a veszteségtől való félelmet,a tehetetlenséget, a küzdelmet. Egy anekdota szerint  Paul Morphy , a 19. század egyik legkiemelkedőbb sakkmestere a festmény előtt állva, hosszas vizsgálódás után felkiáltott: „ A játéknak még nincs vége!A királynak még van egy lépése! ” Bárcsak mindannyian mernénk mélyebben ránézni életünk táblájára. Bárcsak ne rettentene meg elvett bábjaink látványa és a veszteség fenyegető tekintete. Bárcsak mernénk hinni az igazságot, hogy a Királynak, a királyok Királyának még van egy lépése! Ez a mi életünk reménye. életünk történetének még nincs vége – Királyunknak még v...

Gyökössy Endre: Recept – Igehirdetésének egyik mondata hozott ide. – Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat. – A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!? – Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani. – Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörb...

A mai nap egy Popper Péter idézetet hozok (remélem ezzel nem botránkoztatok meg senkit). Popper Péter azt mondja a Lélekrágcsálók könyvben: " A válság a történelem mozgásmódja, mert ahhoz, hogy valami új keletkezzen, a réginek tönkre kell mennie. Ezért van, hogy az indiai mítoszokban Síva a rombolás, a pusztítás és a megújulás istene egyszerre. Hiszen új házat is csak akkor lehet építeni a régi helyén, ha azt előbb romba döntik. Ahhoz, hogy valami megújuljon, a réginek pusztulnia kell."  Thoma László is azt írja a FÜST c. könyvében  "Sosem gondoltam, hogy ennyire fájdalmas dolog megszületni. Sosem gondoltam, hogy meg is kell halni hozzá". És tényleg. A születés csodájakor megreped a régi, megreped a biztonságot adó burok, hogy megtörténhessen a CSODA! Hogy elkezdődhessen az ÉLET.  A változás, a fejlődés mindig valami elengedésével, valaminek az elvesztésével, valaminek a meghalásával kezdődik. A veszteség, a halál pedig fájdalmas. Hatalmas kín!  ...

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem...