Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2020

Isten és én, amikor úgy érzem elutasít

Kép
Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem . Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt : Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. Máté evangéliuma 15, 21-28 Az asszony nemcsak közeledik, és egyre közelebb ér Jézushoz, hanem kitartóan és rugalmasan képvisel...

Isten és én, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzeltem

Kép
Van egy történet a Bibliában, amivel nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni, és mindig átugrottam. Mivel nem értettem, nem foglalkoztam vele! Azonban nem olyan rég összetalálkoztunk ismét és elkerülhetetlen lett a találkozás.  Áldozócsütörtökön Jézus azt ígérte, hogy Ő velünk van minden napon a világ végezetéig - ami felvetette bennem a kérdést: Ez szuper, hogy ő azt ígéri velünk van, de én, vele vagyok? Vele vagyok minden napon? Törődöm vele? Figyelek rá? Akkor is, amikor nem úgy történik, ahogy elképzeltem? Akkor is, ha látszólag nem érkezik semmi válasz? Akkor is, ha úgy érzem, Isten nem válaszol, nem figyel rám, nem felel? A kánaáni asszony is valami ilyesmit élhetett át, mégis túl tudott lépni az érzésein... nézzük meg hogyan. A történet: Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott : Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz  lélek ! Jézus ...
Kép
Te, Uram, aki kívül vagy az időn, csak mosolyogsz, amikor látod, hogyan viaskodunk mi vele. Jól tudod, mit csinálsz. Nem követsz el hibát,  akkor sem követtél el, amikor kiosztottad az időt az embereknek. Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa, mit is akarsz vele. Igen, van időm, Uram. Minden idő az enyém, amit nekem adtál: életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái. Az én dolgom csupán, hogy nyugodtan és tisztán töltsem; hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod hogy engedelmeskedjem Neked, aki a vizet borrá változtathatod, mint egykor Kánában tetted... Uram, többé már nem időt kérek Tőled, hogy ezt vagy azt tehessem. Csak kegyelmet kérek Tőled, hogy a nékem adott időben azt tegyem, amit Te akarsz. - Michel Quoist – 

Ír áldás

Kép
Isten járjon előtted, hogy ne tévedj el utadon. Isten menjen melletted, hogy átkarolhasson, ha védelemre van szükséged. Isten menjen mögötted, hogy megőrizhessen gonosz emberek álnok támadásától. Isten legyen alattad, hogy karjába foghasson, ha elbotlasz utadon. Isten legyen szívedben, hogy vigasztalhasson, ha szomorú vagy. Isten legyen körülötted, hogy megvédhessen, ha megtámadnak. Isten legyen feletted és áldjon meg téged életedben.

Pocsolyába léptem! vs Kelj fel, és járj!

Kép
Jéz us nem megy bele a beteg önigazolásnak tűnő párbeszédbe. Nem kérdez többet! Nem oktatja ki, nem kéri számon, nem kezdi elemezni a helyzetet, nem analizál. Csak annyit mond: „ Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” Ezzel kihívja a 38 éve beteg embert a saját fájdalmából, kihívja az önigazolás köreiből. Kihívja és cselekvésre szólítja fel! Az első lépés megtétele nagyon nehéz! Mert mi mindig garanciát szeretnénk! Előbb teljesen fel akarok rá készülni! Tudni akarom, biztosan úgy sikerül-e minden, ahogy elterveztem! Azt akarom, hogy ne valljak kudarcot, ne kelljen kockáztatnom! Nos 100%-os garancia nincs! Az út kockázatos. Emberileg kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni, és lehetetlen felkészülni minden eshetőségre! Nem tudsz mindent irányítani, és kézben tartani. Sőt! Azt sem tudod garantálni, hogy jelenlegi életed úgy folytatódik, ahogy most van. Róma 14,22-ben azt olvassuk: „Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött.” Ha nem változtatsz…az is döntés! De...

Pocsolyába léptem… miattad vagyok még itt!

Kép
Ott, 2000 évvel ezelőtt, a Bethesda tó mellett, egy beteg, aki 38 éve bénán fekszik, várva a gyógyulásra, egy megdöbbentő kérdésre, megdöbbentő választ ad! Arra a kérdésre, hogy „Akarsz-e meggyógyulni?”, nem azt válaszolja, hogy „Igen!”, hanem elkezdi vádolni a körülötte levőket: „Uram, nincs emberem!” Mintha nem is a kérdésre válaszolna. Mintha másokat okolna, vádolna betegségéért. Mintha más lenne a hibás az eddig megélt, vagyis nem megélt életéért. Oh, milyen sokan tesznek így ma is! Milyen sokan vannak, akik másokat okolnak saját kudarcaikért, sikertelenségükért. A belátás nélküli férj, a némaságba zárkózott feleség, a mindenbe beleszóló anyós, a nevelhetetlen, neveletlen gyerek, az anyánk vagy az apánk, a szerencse, az online világ, a körülmények, a bank, a főnökünk, fájdalmas örökségek… - mindig találunk valakit, vagy valamit, akit hibáztassunk. Mindig más a hibás! És szívesebben is okolunk másokat, mint szembenézzünk azzal, hogy mit rontottunk el mi magunk, hol van a mi fel...

Pocsolyába léptem... de akarok-e továbblépni?

Kép
„A legfájdalmasabb élet azért nem elmesélhető, mert fáj. Annyira fáj kimondani a szót, hogy inkább hallgatok. És azért is hallgatok, mert szégyellem. Szégyellem elmondani, mi történt velem. És azért is hallgatok, mert már annyira rossz, hogy talán el sem hiszik mások. Talán hihetetlen az egész történet. Talán nekem sem kellene elhinnem, hogy megtörtént velem. Talán hallgatni jobb. És azért is hallgatok, mert félek. Félek, hogy mit mondanak mások. Talán majd kinevetnek. Vagy megvetnek. Vagy elítélnek. Vagy megbüntetnek érte. Hallgatok hát. Addig hallgatok, amíg bele nem halok. … Csakhogy a csend nem gyógyít meg. A csend elmélyíti a sebed, és elfertőzi. … Beszélni kell. Ordítani és üvölteni kell. A falon át, jó hangosan. Az élet, ha elmesélhetővé lesz, akkor viselhetővé is lesz .” [1] 38 év után, valaki észreveszi őt! Valaki, aki fiatalabb mint ő. Valaki, aki meglátja ezt a reménytelen helyzetben levő életet. Odalép hozzá, és a kérdés, amit feltesz úgy kavarják fel a 38 éve beteg ember...

Pocsolyába léptem... és ott is maradtam, avagy miért maradok helyzetekben, ha úgyis reménytelen?

Kép
Csak egy feladat volt, amit a 8. osztályban adtam ki… írni kellett kérdéseket, a 38 éve beteg ember történetéhez! A kérdés pedig, amit egyik diákom feltett, így hangzott: Miért volt ott a beteg, ha nincs, aki beemelje elsőnek? És tényleg! Miért is? Mi az, ami ott tartotta a tónál? Miért várt a csodára, mikor a csoda éveken keresztül csak váratott magára. És velünk mi a helyzet? Miért vagyunk ott dolgokban, helyzetekben, érzésekben, ha nincs remény? Ha nem történik változás? Ha nincs emberünk, aki tovább emeljen? Miért élünk benne helyzetekben bénán, és tehetetlenül? Miért nem mozdulunk, amikor minden reménytelen? Hány éve is már? 38! Várni valamire, amit nagyon szeretnél, egy év is sok, főleg a mai világban! De 38 év! Az rengeteg! Az emberi élet legszebb korszaka… És te? Mennyi ideje éled tehetetlenül az életed? Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell. Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülött gyermeket hozott a...

Lányomnak

Kép
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, hogy szállj. Erőseket, mint a karvalyé, hogy a szabadság magasságában könnyű szárnyalással lebegni tudj, és siklani az élet színein át. A csendben meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek. Emlékezz erre, és élvezd a repülést a tenger felett, a fűszálakon át, sőt - miért is ne?! -, akár széttépett álmok között, mert mindennek, még a zúzmara jegének is értelme van. Erős szárnyakat szeretnék adni neked, hogy leküzd a távolságot, a port, mely a szívedet szorítja, és mindazt, mi aranynak látszik, de amely valójában nem az. Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, sűrű pelyheset, hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted, és ha le is zuhansz, ne essen bajod. Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked, de nem lehet, mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted. (Ornella Fiorini: Lányomnak)  

A változás lehetősége

Kép
„ Változzatok meg értelmetek megújulásával!” Róm 12,2 Sokszor ahhoz, hogy valami változás tudjon történni az életünkben, hogy valami fejlődésnek tudjon indulni, olyasmire van szükségünk, ami egészen váratlan, egészen kevéssé tűnik logikusnak. 1334-ben Tirol hercegnője, Margarethe Maultsch körbezárta és ostromolni kezdte Hochosterwitz várát Karintiában, de nagyon jól tudta, hogy a várat, amely egy hihetetlenül magas sziklán trónolt a völgy felett, közvetlen támadással lehetetlen bevenni, csak egy hosszú ostrom bírhatja rá a behódolásra. A vár védői egyre inkább kifogytak a tartalékaikból, fogyott a víz, fogyott az élelem. Az ostromlók pedig egyre inkább kedvüket veszítették, hogy „Hát nem fogjuk tudni bevenni ezt a várat, értelmetlenül itt időzünk, és megy az áldozat”, és elkezdtek zúgolódni a hercegnő ellen. Egészen odáig jutott az ostrom, hogy fent a várban nem maradt már semmi eleség, kivéve egyetlen ökröt, és két zsák árpát. Ilyen helyzetben még nem voltak a védők, az eddigi tap...

Szeretet

Kép
– Az emberek, ugye, hamar megszeretik egymást? – Hát ki így, ki úgy. De nem az a fontos, hogy gyorsan vagy lassan, hanem az a fontos, hogy a szeretet igazi-e. – Van nem igazi szeretet is? – Az nincs. Csak olyan van, hogy két ember azt hiszi, szereti egymást, pedig dehogy. – De Árnika meg szegény Dzsoni nem "pedig dehogy”, ugye? – Majd kiderül. – Miből? – A cselekedeteikből." (Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika)

Szívesség önmagunknak

Kép
Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével. Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt. A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen...

Döntési lehetőség

Kép
"Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk." Viktor Frankl Magda végre beszél hozzám. – Hogy nézek ki? – kérdezi. – Mondd meg az igazat! Az igazat? Úgy néz ki, mint egy rühes kutya. Egy meztelen idegen. Ezt természetesen nem felelhetem neki, de bármilyen hazugság is túlságosan fájna, ezért egy lehetetlen választ kell megtalálnom: egy olyan igazságot, ami nem okoz sebet. Belenézek a szeme hihetetlen kékjébe, és arra gondolok: feltenni ezt a kérdést – „Hogy nézek ki?” – még tőle is a legbátrabb dolog, amit valaha hallottam. Itt nincsenek tükrök. Arra kér, ...

Gyűlölni vagy szeretni

Kép
A fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt: - Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé? Áradt belőle a szó, elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudatlannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ egyetlen levelére sem kapott, a végén már ő a sem írt nekik. Ám a szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik. Miután kiengedték, felsz...

A változás bennem kezdődik

Kép
„Egyszer eljött hozzám valaki azzal a problémával, hogy már egyáltalán nem beszél a testvérével, teljesen megszüntette vele a kapcsolatot. Nemsokára azonban negyvenéves lesz, szeretné ezt valahogy megváltoztatni. Elkezdett beszélni arról, hogy mi történt kettejük között, és egy hosszú órán keresztül csak mondta, mondta a dühét, a fájdalmát, hogy miként próbálta a kapcsolatot helyreállítani, miként igyekezett megértetni a testvérével, hogy mit tett rosszul. Miután mindezt elmo ndta, könnybe lábadt szemmel az ajkába harapott. Én, aki mindvégig némán hallgattam őt, most csak annyit mondtam: ’Úgy gondolom, te most egy álmot is siratsz.’ Erre ő zokogni kezdett. ’Sosem gondoltam volna, de így van! Évtizedeken keresztül hordoztam magamban egy álmot, hogy milyennek kellene lennie a kapcsolatomnak a testvéremmel. Miután pedig a kapcsolatunk egyre kevésbé volt olyan, én egyre inkább őt hibáztattam, őt tettem felelőssé azért, hogy az álmom nem valósul meg, és azt akartam, hogy változzon meg....

Békesség Istentől

Kép
Békesség Istentől Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten Békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. Békesség Istentől: mi így köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen - Vihartépett fák - ágainkon mégis Vadgalamb búg és Békesség terem. Békesség: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől. - Reményik Sándor -...
Kép
„Mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róma 5,3/b-4) Pál apostol azt mondja, hogy igazán az állhatatosságot, a türelmet, a nehéz helyzetek szülik meg bennünk. Az állhatatosság (hypomone) az újszövetségben eredetileg azt jelenti, végig ott maradni, kitartani, nem tágítani. Ha képet keresünk rá, az „állhatatosság” olyan oszlop mely egyben tartja a házat. Aktív cselekvés, „állhatatos ellenállás” (A.Grün), megállok, várok nemcsak magamért, másokért is. Várakozni nem könnyű. Vannak, akik már húsvét után tanulságokat vontak le, hogy mit tudunk átvinni majd a koronavírus idejéből, a hétköznapokba. Hogyan viselkedtünk, viszonyultunk egymáshoz, mit adtunk, kaptunk? Jó kérdések, de még nincs itt az ideje az összegzésnek. Útközben vagyunk, megállhatunk, de csak annyi időre, hogy az eddi...

Drágának tartalak és becsesnek

Kép
Létezik egy hihetetlenül bölcs afrikai törzsi szokás… amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért? Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk. És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét. Emlékeztetik őt arra, hogy ki is valójában. És erre néha mindenkinek szüksége van! https://youtu.be/Wg-5UyiCFsg A mi hitünk szerint nem eredendően jónak születünk, hiszen a bűn megrontotta, megtörte  istenképűségünket! De a tényt, hogy Isten a maga képmására teremtett, ...